CARE.HU

Számtalan tudós meggyőződése, hogy 65 millió évvel ezelőtt egy ítéletnapot idéző „szikla” csapódott a Földbe, ami az időjárás radikális megváltoztatásával a dinoszauruszok kipusztulásához vezetett. A Los Angeles-i University of California egyik geokémikusa most azt állítja, hogy megtalálta a gyilkos kő egy darabját.

Az azokból az időkből származó, Csendes-óceán mélyén lapuló üledékből Frank T. Kyte elkülönített egy olyan anyag szemcsét, amelynek összetétele hasonlít egy aszteroidáéhoz. A maradvány átmérője alig nagyobb egyetlen centiméter ötödénél, de Kyte szerint, az a meteoritokra jellemző, nagymennyiségű vasat, krómot és iridiumot tartalmaz, míg a durvaszemcséjű leletben nikkel és olivin nyomokat is találtak. Az összetevők ilyen kombinációja egyetlen meteorit típusra jellemző: a carbonceous chondrite-okra, amelyek származhatnak aszteroidákból is. „Azt hiszem, óriási szerencsénk volt” – nyilatkozta Kyte a lelettel kapcsolatban. A kis darabka valószínűleg a becsapódáskor felrobbanó aszteroidáról pattant le.

Az 1990-es évek eleje óta, a mexikói Yucatán-félszigetnél a tudósok már felfedeztek egy betemetett krátert, amit az ítéletnapi becsapódás helyszíneként azonosítottak. Kyte felfedezése hihetőbbé teszi azt az elméletet, ami szerint egy aszteroida, s nem pedig egy üstökös, hozta létre a krátert. Ezenközben kaliforniai kutatók egy csoportja arra talált bizonyítékot, hogy valóban Földön kívüli jelenség, s nem pedig földi vulkánok okozták azt a tömegmészárlást, amelynek során a földi fajok kétharmada kipusztult. Alexander Sukojukov, aki San Diegoban, a University of California-n tevékenykedik, a króm nagyon ritkán előforduló izotópjait tanulmányozta a 65 millió évvel ezelőtt , a Föld teljes szélességében, igen vékony rétegben lerakódott koromban. Néhány kutató úgy vélekedett, hogy a korom vulkánkitörésekre utal. Sukojukov azonban olyan mennyiségben talált króm 52-t és 53-at, ami meteoritokban előfordulhat, de a Földön semmi szín alatt sem. Így a koromról egyértelműen meg állapíthatták, hogy Földön kívüli eredetű.

A tudósok most már nyugodtan összpontosíthatnak a dinoszauruszok kihalását okozó tényezők pontosítására. A becsapódáskor keletkezett hőség valószínűleg „csatangolás közben megsütötte a dinoszauruszokat” – vélekedik H. Jay Melosh, a University of Arizona kutatója. Ugyancsak valószínű, hogy a kénben gazdag gázok és a becsapódást követő hamufelhők több éven át tartó, a napfényt eltakaró ködöt képeztek.