„Az elmúlt hónapok során az országok kormányai arról vitatkoztak, hogy ki fizet kinek azért, hogy megfelelően reagálhassanak a klímaváltozásra. Eközben a világ legszegényebbjeit már most sújtják a zord éghajlat hatásai.  Az eddigi tárgyalások hivatali delegáltjai úgy viselkedtek, mintha ezek az emberek nem számítanának” – mondta Poul Erik Lauridsen, aki a CARE delegációt vezeti Koppenhágában. Laudrisen kiemelte azt a három dolgot, melyek a legfontosabbak a klímaváltozástól érintettek számára, akik ugyanakkor a legkisebb mértékben felelősek a probléma kialakulásáért. Ezek eléréséhez korábban hiányzott a politikai akarat. Amire számítanak: az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának nagymértékű csökkentésére, szilárd elkötelezettségre a probléma megoldásához és a legsúlyosabban érintett emberek alkalmazkodását segítő beruházásokhoz szükséges pénz biztosítására.

Különösen a szegény nők nyerhetnek – vagy veszíthetnek sokat. Gyakran a nőket bízzák meg a éghajlat-függő feladatokkal, mint például víz- és tűzifagyűjtéssel, az állatok gondozásával. Ők biztosítják a mezőgazdasági munkaerőt és a család élelmét, ezért a klímaváltozásra adott válaszban is központi figyelmet kell kapniuk. Ők az adaptáció, az megváltozott életfeltételekre való átállás leghatékonyabb ügynökei.

Az klímaváltozáshoz történő adaptáció költsége attól függ, hogy a világ vezetői milyen mértékben kötelezik el magukat az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentése mellett. Ha a csökkenés csak kismértékű, akkor sokkal nagyobb szükség lesz hatalmas adaptációs beruházásokra. Egy közelmúltban készült Világbanki jelentés évi 75 és 100 milliárd dollárra becsli az adaptáció költségét – ez az összeg a fejlődő országokra, a 2010 és 2050 közötti időszakra vonatkozik. Azonban a CARE szerint ez az adat nem mutatja meg az éghajlati károsodás valódi költségét, mivel nem számol olyan gazdaságilag nem értelmezhető faktorokkal, mint a halál, a nyomor, valamint az ökoszisztémák leépülése és vesztesége.

„Harcolnunk kell, hogy a fejlődő országok új pénzeket kapjanak az adaptációhoz” – mondta Laurisden. „Elfogadhatatlan, ha csupán annyi történik, hogy a már létező fejlesztési célú alapokat átcímkézzük klímaváltozási célra. Nem nézhetjük végig, hogy a kórházak és iskolák pénze fedezze a klímaváltozási adaptáció szükségét.”

Megint kisétálnak majd a fejlődő országok?

Sok múlhat a COP 15-ön (15. Részes Felek Konferenciája), főleg a mély fekvésű szigetállamok számára, akik a túlélésükért tárgyalnak.

A közelmúltban Barcelonában lezajlott klímatárgyalások során az afrikai országok megmutatták, hogy hajlandóak elhagyni a tárgyalótermet abban az esetben, ha a fejlett országok nem tartják be múltbéli ígéreteiket. „A fejlődő országok delegációi úgy nyilatkoztak, hogy készek újra így tenni, ha nem történik érdemi tárgyalás a jogos és megmásíthatatlan követeléseikről a klímaváltozási konferencián” – mondta Lauridsen.

A CARE szeretné ha a leginkább sújtott lakosság hangja hallhatóbb lenne Koppenhágában, ezért 10 fő részvételét támogatja, akik a déli féltekét képviselik. Reméljük, hogy biztosítják majd, hogy a szegény emberek jogai és érdekei is részét képezzék majd a végső megállapodásnak.

„Ez egy globális megállapodás a kormányok között. Gondoskodnunk kell róla, hogy ne csak a kormányok profitáljanak belőle” – mondta Lauridsen. „A Koppenhágában születő döntésnek számos próbát kell majd kiállnia. A legfontosabb, hogy tisztességes lesz-e azokkal szemben, akik a legkisebb mértékben járultak hozzá az éghajlati krízishez – különös tekintettel a fejlődő országokban élő nőkre és más fokozottan sérülékeny csoportokra” – mondta Poul Erik Lauridsen.
 
További információért kérjük, forduljon munkatársunkhoz az alábbi elérhetőségek egyikén:
Nyári Attila
E-mail: sajto(at)care.hu
Telefon: (1) - 340 - 54 - 20

A CARE az egyik vezető segélyszervezet, ami több mint 60 éves tapasztalattal rendelkezik a szegénység elleni küzdelemben és az azonnali segítségnyújtás terén. A CARE közel 70 országban segít a legszegényebb közösségeknek az alapszintű egészségügy és oktatás fejlesztésében, a megélhetési lehetőségek és az élelmezési biztonság támogatásában, a tiszta vízhez és csatornarendszerhez való hozzáférés megteremtésében, és a gazdasági lehetőségek kihasználásában. Hosszú távú fejlesztési hozzájárulása és segélyezési munkáa jelenleg mintegy 55 millió embert érint világszerte. A növekvő válságra adott válaszként a CARE a világ leginkább sérülékeny közösségeit segíti az éghajlati krízis hatásaihoz való alkalmazkodásban.