Paul Kennedy: A XXI. század küszöbén

Paul Kennedynek a 80-as évek végén íródott hírhedt könyve (A nagyhatalmak tündöklése és bukása, 1988) óriási vitát váltott ki mind a történészek, mind a nagyközönség soraiban. Nem kevesebbet állított mint, hogy egyetlen nagyhatalom sem kerülheti el sorsát, azaz a bukást, legyen az akár a Szovjetunió, vagy az Egyesült Államok.

Paul Kennedy legújabb munkája, A XXI. század küszöbén 1993-ban jelent meg az Egyesült Államokban, Magyarországon pedig 1997-ben. Az alkotás terjedelme rövidebb ugyan, mint az 1988-ban írt könyvé. A címe is árulkodó, e mű hasonlóan átfogó és a jövőbe tekintő. A XXI. század küszöbén nem az egyes országok, nagyhatalmak fejlődését veszi górcsöve alá, hanem az egész, egyetemes emberiség sorsát vizsgálja. Kutatásának területei a következőek: népesedés, tudomány, technika s végül az egyre erősebben jelentkező környezeti problémák.

A könyv lebilincselően új témákat is felvet, úgy mint: biotechnológiai forradalom, robotika, nemzetállamok jövője és természetesen a környezetet érintő vészélyforrások. Néhány országgal, állammal kiemelten foglalkozik: Japán, India, Kína, hogy csak három teljesen különböző keleti országot említsek a volt Szovjetunió, USA és Európa mellett. Számomra rendkívül érdekes volt, a un. biomassza japán “forradalma”, melynek célja, hogy Japán hosszabb távon függetlenítse magát kiszolgáltatott mezőgazdasági importjától. Ugyanitt beszélhetünk a japán robotikáról is – amely első a világon -, s annak hosszabb távú következményeiről is.

Tanulságos volt a mű Indiával foglalkozó része is. Az indiai társadalom átalakulásbeli, modernizációs nehézsége a hagyományosan angolszász eredetű oktatási rendszeréből fakad. Manapság Indiában még mindig túlnyomórészt humándiplomásokat “állítanak” elő reáldiplomások helyett, holott az indiai iparosítás üteme és fejlettségi szintje leginkább a képzett mérnökök számától függ.

Megdöbbentőek és rémisztőek a fejlődő országbeli demográfiai tendenciák, amelyek külön, nagyon kezelhetetlennek tűnő veszélyforrást jelenthetnek a Föld népességére. Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnének néhány évvel előbbre tekinteni. A mű előnye, hogy a feltett kérdésekre a jelenlegi tendenciákból és statisztikai adatokból indult ki és nem törekedett arra, hogy messzemenő következtetést vonjon le, de a következtetések, amelyek megszülettek nem lázálmok és rémálmok eredményei. Az író a következőképp zárta sorait: “Ha azonban e kérdésekre nem sikerül megfelelő választ adni, az emberiség egyedül magát okolhatja az elkövetkező bajokért és katasztrófákért.”

CARE.HU


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.